ブラックミラーカット】ブラッククリア 6.5Jx16トランパス NAVIA 05 205

Nagycsütörtök,
nagypéntek,
2011.04.17. I/7.
Hallottam, hogy nagyon készültök már a nagyheti szertartásokra. Annyi minden fog történni abban a három napban!
Valóban sok minden fog történni, hiszen ezek a napok kiemelkedően fontosak lelkünk üdvössége szempontjából. Újra átéljük részleteiben mindazt, amit Jézus –
Megváltóként – véghezvitt értünk, bűnös emberekért. Akkor lássuk részleteiben
most csak a nagycsütörtököt és a nagypénteket. (Nagyszombat és húsvét vasárnap a
következő számban jelenik meg.)
Nagycsütörtök esti szentmise az utolsó vacsora emlékére.
Ezen az estén az utolsó vacsorára emlékezünk, felidézzük Jézus szolgáló szeretetét, amellyel megmosta tanítványai lábát, és átéljük az Oltáriszentség alapítását.
A szentmise külsejében fényes ünnepi jelleggel bír, annak ellenére, hogy énekrészei és imái az Úr szenvedéseire vonatkoznak. A MISERUHA FEHÉR SZÍNŰ, az
OLTÁR DÍSZÍTVE van. HARANGZÚGÁS és ORGONASZÓ mellett énekeljük a GLORIAt (dicsőség). Mindezt az Úr titokzatos szeretetére való örömteljes
emlékeztetésül, amely szeretettel az Oltáriszentségben magát nekünk ide ajándékozta. A Gloria után azonban hirtelen elnémul a hangos örömujjongás, az orgona és
a harangok ELNÉMULNAK nagyszombat estig, azaz húsvétvasárnap vigíliájáig.
Miért mondják azt, hogy a harangok Rómába mentek? A középkor a harangok hallgatását az apostolok futásával magyarázta, akik mint az evangélium hivatott hirdetői – elnémultak.
És mi célt szolgálnak azok a fakereplők a csengők helyett? Ezek a legrégibb keresztény időkre emlékeztetnek bennünket, amikor még
nem voltak érc harangok.
Miből ered ez az utolsó vacsora? Valójában nem csak Jézus, hanem
a többi zsidó család is vacsorázott Jézussal egy időben, ugyanis ez volt a HÚSVÉTI
VACSORA.
Mi ez a húsvéti vacsora? Mielőtt Isten kiszabadította a zsidókat az
egyiptomi rabszolgaságból, megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, kivéve a
zsidókét, mert ők, Isten rendelése szerint leöltek egy bárányt és vérét az ajtófélfákra
kenték. Isten látta ezt a jelet és életben hagyta őket. Erre emlékeznek a zsidók a
húsvéti vacsorában. FIGYELD AZ OLVASMÁNYT vagy OLVASD EL A
KÖVETKEZŐT – Kiv 12,1-8.11-14 és még többet megtudsz a zsidó húsvétról!
Mi köze még Jézusnak a húsvéti vacsorához? Keresztelő János
úgy mutatja be Jézust a tömegnek, mint az Isten bárányát (Jn 1,35). Ő az a bárány,
aki leöleti önmagát azért, hogy vére által megmeneküljünk az örök – lelki – haláltól.
Úgy tudom, ezen a napon szokott lenni lábmosás is. Miért? Az utolsó vacsorán Jézus megmosta tanítványainak lábát. Erről szól ezen a
napon az evangélium. OLVASD EL: Jn 13,1-15. V. Pius pápa (1566-72) óta tartozik hozzá a nagycsütörtöki ünnepélyes liturgiához. Fontos, hogy tanítja a nagy tisztaságot, amellyel a léleknek az áldozáshoz kell járulnia: mentnek kell lenni a bűnöktől, sőt azon kell mindenkinek iparkodnia, hogy tiszta maradjon a mindennapi
élet kis hibáitól és tökéletlenségeitől is. Emlékeztet minket ez a szertartás arra a
megfoghatatlan, kiáradó nagy szeretetre és alázatosságra, amellyel az Istenember
ezt az utolsó rabszolga szolgálatot apostolainak tette és megbízta őket, hogy ezen
példáját kövessék. NÁLUNK A LÁBMOSÁS az esti szentmise előtt lesz.
Mi a különlegessége még ennek az utolsó vacsorai szentmisének? Például az, hogy ebben a misében konszekráljuk a nagypéntek esti liturgiához az ostyákat. Ugyanis az évnek ez az egy napja van, amikor az Egyház
nem mutat be szentmisét, viszont van szentáldozás. A nagypénteki liturgiáról kicsit
később írnék.
Említetted a KONSZEKRÁLÁS szót. Mit jelent? A konszenráció az
áldás egyik formája, mellyel a katolikus Egyház tárgyat vagy személyt kiemel a
profán (hétköznapi) világból és Istennek ajánlja. Mondjuk úgy is, hogy átváltoztatás, a kenyér és a bor átváltoztatása Krisztus testévé és véré.
És hova kerül az a sok konszekrált (átváltoztatott) ostya? A szentmise záró könyörgése befejeztével a pap nem a megszokott főoltár
tabernákulumába helyezi az Oltáriszentséget, hanem átviszi egy másik őrzési helyre, legyen az egy mellékoltár tabernákuluma, vagy nagyobb helyeken a templom
egyik kápolnája. A megszokott tabernákulum ajtaját pedig nyitva hagyják annak
emlékezetére, hogy Krisztust szenvedései napjaiban kiragadták övéinek köréből.
Annyi új kifejezést használtál az imént: főoltár, mellékoltár, tabernákulum. Mi micsoda? A főoltár a II. vatikáni zsinatig (1962-65) mozdíthatatlan, 3-5-7, esetleg több, de mindig páratlan számú lépcsős
emelvényen álló oltár általában a szentély záró falánál. A fent említett zsinat előtt
elsősorban ezen az oltáron mutatták be a szentmisét. A mellékoltároknál hangsúlyosabb és gazdagabb kép- és szobor-díszítést kapott. Gondoljunk csak a barokk
alkotásokra! Formája stílustól függően általában koporsóra vagy sírra emlékeztetett.
A zsinat után az áldozatot a nép felé néző, új, fából, kőből készült, szinte mindenütt
asztal formájú szembeoltáron mutatják be. A tabernákulum szó jelentése: kis haj-
lék, sátor. Eredetileg azt a szent sátrat jelölte, amelyben a zsidó nép a frigyládát –
benne a két kőtáblával, az egy tál mannával és Áron kivirágzott vesszejével – tárolta a jeruzsálemi templom felépüléséig. A 12. századtól pedig az Oltáriszentség őrzési helye. Általában a főoltárok középpontjába helyezték el ezt a kis szekrénykét,
de más helyre is tehették. A mellékoltár a főoltárhoz képest oldalt elhelyezett, kevésbé díszített oltár. Építése a 8-9. századtól vált általánossá kolostortemplomokban
és nagyobb templomokban, annak érdekében, hogy egyszerre több pap misézhessen.
S miután átvitték őrzési helyére az Oltáriszentséget, mi
történik? Következik az oltárok megfosztása, ami már készülődés a nagypéntek liturgiájához. A pap albában (fehér ruha a színes miseruha alatt) és lila stólában
(szalag formájú liturgikus ruha) vagy anélkül, az oltárokon levő kereszteket, gyertyatartókat, terítőket s egyebeket eltávolítja. Így csupaszon maradnak az oltárok
nagyszombatig és világosan jelképezik azokat a megfosztásokat, amelyeket az Úrnak szenvedéseiben tűrnie kellett: legtisztább testének ruháitól való fájdalmas megfosztását, a kereszt szégyenfáján istenségétől és szentségétől való megfosztását és
minden vigasztalástól való megfosztását az Istentől való elhagyatottságában.
A szentmise után pedig virrasztás következik az Oltáriszentséggel. Ennek a virrasztásnak eltérő formái lehetnek. NÁLUNK a következőképpen történik: litániát
éneklünk, majd felolvassuk szakaszonként Jézus búcsúbeszédét. Az egyes szakaszok végén, az oltáron égő 11 gyertya közül elfújunk mindig egyet. Miután ennek
virrasztásnak vége, következik 22 órától az egész éjszakás virrasztás. Ez a templomi hittanteremben zajlik, szintén az Oltáriszentség jelenlétében, de már mindennemű ünnepélyességtől mentesen. Ez tart reggel 6 óráig, amikor a jelenlevőkkel
elimádkozzuk a nagypénteki olvasmányos imaórát. Ezzel a virrasztással szeretnénk
kifejezni a szenvedő Krisztus iránti együttérzésünket és megélni legalább egy kicsit, amire Jézus kérte tanítványait: „Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt
és virrasszatok velem!” (Mt 26,38)
Nagypénteken Urunk szenvedését ünnepeljük. Hogyan néz ki
az esti szentmise? Azt kell tudnod – nem rég említettem –, hogy ezen a
napon nincs mise, mert ma az Üdvözítő nem kenyeret és bort, hanem magát áldozza
fel. Ezért ebben a liturgiában az előző este konszekrált ostyával áldozunk. Innen jön
a csonka mise név. Az Egyházban az apostolok idejétől kezdve a legszigorúbb vezeklőnap volt. Ezen napra kijelölt böjtről az 1-2. számunkban olvashatsz. Az Egyház nem tud örömünnepet ülni azon a napon, amelyen Krisztust kimondhatatlan kínok között meghalni látja. Sőt annak gondolata, hogy a mi bűneink okozták Krisztus halálát, minden hívő szívében fel kell keltenie azt a komolyságot és azt a gyászt,
amely minden időktől fogva a nagypéntek sajátossága volt.
A nagypénteki szertartás a következő három részből áll: igeliturgia, hódolat a
szent kereszt előtt, szentáldozás.
A nagypénteki igeliturgia mit takar? Az olvasmányon (Iz 52,1353,12) és szentleckén (Zsid 4,14-16; 5,7-9) kívül felolvassuk vagy énekeljük a passiót – Jézus kínszenvedését Szent János evangéliumából. Ezt követik az egyetemes
könyörgések a következő szándékokra: 1. Az Anyaszentegyházért. 2. A pápáért. 3.
A papságért és a hívekért. 4. A keresztelendőkért. 5. A keresztények egységéért. 6. A
zsidókért. 7. Azokért, akik nem hisznek Krisztusban. 8. Azokért, akik nem hisznek
Istenben. 9. A világi vezetőkért. 10. A szenvedőkért.
Ezek a könyörgések két részből állnak. Van egy felhívó rész, amely kifejezi a könyörgés szándékát s ezt követi maga a könyörgés. Ezen könyörgések alatt térdelünk
vagy állunk.
Miért van kereszt hódolat? Ez a szokás Jeruzsálemből származik, ahol
nagypénteken az Úr valódi keresztjét csókolták s közben panaszénekeket énekeltek.
A következőképpen zajlik ÁLTALÁBAN a kereszt hódolat: A lepellel letakart feszületet az oltárhoz viszik. A pap az oltár előtt állva átveszi a keresztet, és énekelni
kezdi: Íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága! Mindenki
válaszolja: Jöjjetek hát, keresztények, hódolattal hajtsunk térdet: Üdvöz légy, szent
keresztfa. A pap ezután lebontja a leplet a feszület jobb karjáról, majd ismét fölemeli a keresztet. Újból énekelni kezdi: Íme, a szent keresztfa..., mindenki válaszolja úgy, mint előbb. Végül teljesen lebontja a leplet a keresztről, és harmadszor is
elkezdi: Íme, a szent keresztfa..., mint első ízben.
Azután két ministráns a keresztet a szentély bejáratához vagy más alkalmas helyre
viszi. Ott következik a hódolat a kereszt előtt. A szent kereszt előtti hódolatra elindul a pap, majd a hívek és sorjában a kereszt előtt egyszerű térdhajtással, vagy más
alkalmas jellel, például megcsókolva a keresztet, vagy meghajolva előtte, jobb kezükkel megérintik a korpuszt (testet) s végül keresztet vetnek magukra. Közben
éneklik a Panaszéneket (Improperia), vagy egyéb ideillő énekeket.
NÁLUNK A FESZÜLETET KÖRBE HORDOZZÁK, S ÚGY HÓDOLUNK
ELŐTTE TÉRDHAJTÁSSAL. Ez a térdhajtás általi tiszteletadás nem imádás, hanem tisztelés. Mivel a kereszt Krisztus vérével volt itatva, azért imádkozunk a kereszthez úgy, mintha magához a Megfeszítetthez imádkoznánk. A testünkkel a kereszt előtt borulunk le, lelkünkkel azonban az Úr előtt. (Aquinói Szent Tamás)
A hódolat befejezése után a keresztet helyére teszik az oltárnál. Ezt követően következik a szentáldozás, majd pedig záró áldás helyett egy
könyörgés hangzik el. Ezzel ér véget a csonka mise. NÁLUNK a
liturgia után ima következik a taizéi kereszt előtt. Erre a keresztre
imádság közben köveket rakhatunk, melyek a bűneinket jelképezik. Isti atya
A teljes imádság alatt pedig taizéi énekeket éneklünk.